Mit hoz a jövő?
Mit hoz a jövő?
Ha manapság pozitívan akarsz gondolkodni, ne olvass újságot és ne nézd a híreket.
100 évvel az első és 75 évvel a második világháború után a technika óriásit fejlődött, de az emberiség probléma megoldó képessége semmit nem javult, azóta is folyamatos gazdasági és politikai válságban vergődik a föld népe, mely saját túlnépesedéséből adódó problémákat sem tudja megoldani.
Azt mondhatnánk mi egyszerű magyar emberek, hogy minket ez nem igazán érdekel, mivel elég a magunk baja, de sajnos manapság minden mindennel összefügg.
A krumpli ára 45,4%-al csökkent tavalyhoz képest, a növényi termékek ára átlagosan 18,2%-al.
Az állati eredetű termékek ára 1,1%-al emelkedtek, ami gyakorlatilag stagnálást jelent és ugye azt szokták mondani, hogy ami nem nő az csökken.
Az Európai Unió agrárszakértői ülésükön a tejtermék-exportálók támogatásáról döntött, mivel ez a szektor az Oroszország által elrendelt élelmiszer importstop egyik legnagyobb kárvallottja, -csak tavaly 1,3 milliárd euró volt az ide irányuló export. Az orosz élelmiszer piacon elszenvedett veszteségekre 125 millió eurót szabadítottak fel támogatásra.
Ez mind nagyon szép, de az így kár enyhített termékek hova fognak kerülni? Szerintem oda, ahol
kevésbé tudják megtámogatni ezen termékeket, -tehát a kelet-európai piacokra, ahol már így is nagy a feszültség az olcsó import tejtermékek beáramlása miatt.
Amennyiben bejönnek az országba a dömpingáras termékek, azok letörik az árakat, ami viszont nem azt jelenteni, hogy akkor most mindenki lényegesen többet fog vásárolni ezekből a termékekből, hanem azt, hogy az ebből származó árbevétel mindenhol csökken majd, ami a gazdasági hatékonyságot lerontja. Na de kinek mit kellene tennie? Az Európai Uniónak a közösségen kívüli exportot kellene megtámogatnia, hogy a túltermelést levezesse, és a tagok piacát megkímélje a dömpingárazástól.
A magyar tejtermelőknek és feldolgozóknak pedig követni kellene az osztrák példát, ahol az Osztrák Agrár Marketing Centrum összefogta az élelmiszeripart és a mezőgazdaságot úgy,hogy a tagságot kötelezte a minőségi termelésre, melynek előírásai lényegesen meghaladják az EU normatíváit, és saját szervezetük folyamatosan kontrollálja a tagok megfelelőségét. Mindezt úgy teszik, hogy a lakosságot folyamatosan tájékoztatják arról, hogy miért jobb az ő termékük, mint az olcsó import, és milyen egészségügyi kockázatokat hordoznak a dömpingáras termékek.
Természetesen a tudatos vásárló kialakításához idő és pénz szükségeltetik, de egyszer már el kellene kezdeni ezt a munkát, mert nem elég azt szajkózni, hogy minden import élelmiszer szemétre való, mert lehet, hogy ez nem igaz, - mint ahogy manapság az sem egyértelmű, hogy a magyar termékek mind kiválóak lennének.
PCS.
